TÚL NAGY BENNEM A FESZKÓ.ELEGEM VAN MÁR AZ EGÉSZBŐL.BELE VAGYOK FÁRADVA

Lebben a függöny, Fejed lehajtva lépsz. A helységben ismeretlen Ismerősen szól. A tenyered izzad, Szívedben félelem, A jövődet látni jöttél, Tőle vársz jövőt. Miért is vagyok itt? A csoda nem segít, Szememből látja, szeretnék Még élni egy kicsit. Egyirányú út, Ahova…

A MUNKAHELYEMEN EGYRE NEHEZEBBEN TUDOK KONCENTRÁLNI.NAGYON NEHÉZ ÍGY, NEM TUDOM, MEDDIG TUDOM ELTITKOLNI, HOGY MENNYIRE NEM ÉRTEK SEMMIT, ÉS VAJON MIKOR VESZIK ÉSZRE, HOGY MENNYIRE LE VAGYOK LASSULVA. :(

HOGY ÉN MEKKORA EGY ÁLLAT VAGYOK!MÁR MOST FESZKÓZOK AZ ÚJ DOKI MIATT.HOGY MAJD ÚJRA MINDENT EL KELL MONDANOM, AMIRE PERSZE MOST SEM LESZEK KÉPES, DE MÉGIS, TUDNIA KELLENE AZ IGAZSÁGOT.ASSZEM, ÚGY FOGOM MEGOLDANI, HOGY A LÉNYEGET KINYOMTATOM NEKI EGY PAPÍRRA ÉS A KEZÉBE NYOMOM AZZAL A…